Gaccio le Gamma
Gaccio az édes, azt találta ki,
hogy a föld forgását ő most felfedezi.
Tett is lépéseket, jobbra aztán balra,
majd egy hurkapálcát a magasba tartva,
kémlelte az eget melyet éjjeli lepel fedett.
Gondolván, így majd támpontot kereshet.
Lelt is ő csillagot, egyet, kettőt, százat,
de egy hurkapálca mérésre nem szolgálhat.
Ő is rájött erre, de kihívta a sorsot,
másik kezébe is hurkapálcát fogott.
Mérni így sem tudott, de nem is akart már,
mert itt biza a szomszád lány az ablakba kiállt.
Ott engedte-lengette hosszú fürtjeit,
mitől Gaccio a kémlelést gyorsan abbahagyta,
és pálcákat sután a mélybe hullatta,
majd szemeit szorgosan a lányon koptatta.
Pillái az égről gyorsan vándoroltak,
a csillagoktól alább, egész mélyre,
pont a szomszéd lány fénylő hajfürjére.
Majd egy kicsit lentebb,
és mégkicsit lentebb,
majd az ablakon át bizony ki is esett.
Épp egy szalmabála amin ott ő landolt,
igy nyakát nem szegte de a háta mégis sajgott.
A két pálca sorsa bizony kérdéses azóta,
mert a jelek szerint a szalma elnyelte azt nyomba'.
Így a föld forgása nem az ő nevéhez tapad,
hanem a szomszédéhoz ki az eseten azóta is kacag.
Hisz a szomszéd lányt ám, ő kérte meg,
hogy ablakban biza hetykén tessen-vessen.
Így Gacció a tervéből gyorsan, sokat felejtsen.
És a föld forgásáról innentől semmit se sejtsen.
Nem négyen nem hármon, csak kettő percen múlott,
hogy a felfedezésért egyedül csak neki hálálkodjunk.
De nem így lett, hisz Ő e mesén kívül máshol már nem lelhető.
Pedig jó ember volt Ő, kedves, okos és biza naiv szerető.
A női szeszély sajnos gyorsan elvette az eszét.
az öröklét így nem hullhatott elé, ellenben a lánnyal,
kinek sorsa onnan Gáccióéval akadt egyetlen párban.
Hisz az esés után a lány keltegette bátran.
Lehelt is arcára csókat vagy százat,
s mire Gacció feleszmélt,
szült is neki gyermeket nem egyet, de százat.
Tehát végül is ha azt vesszük jól járt ő,
csak a fránya föld a forgását gondolta Gacció.
Miért nem fedezte fel Ő.
Ám a jószomszéd jutalma sem lett arany eső,
Hisz csak kinevette őt minden korabeli hívő.